Kreatív alkotásaim szeretném megmutatni ezen a blogon keresztül nektek. Mindent, ami kikekerül a kezem alól. Legyen szó varrásról, ételről, lakberendezésről, ajándékról....


Nagyon örülök a látogatásodnak! Várlak vissza!


Thanks for your visit! Come back soon!





2011. szeptember 18., vasárnap

" Itt van, itt van újra"


Az őszi nap melegsége egészen elkényeztetett bennünket a hétvégén. A fák már barnuló levelein átvilágított a napsugár, narancsszínűre festve azokat. Igazi őszi illat keringett, ahogy a fáradt nap borzolta az aszfalt poros tetejét. A madarak készülődve csicseregnek. Nem harsányak, nem verik fel az utcán lomhán ballagó sugarakat. Elégedettek bújnak meg a még lombos fák ágain, útra készek, a messzi délre. Magukaba szívták a nyár minden éltető percét, erejét, forgatagát. Lenyugodva, felerősödve, készen állanak, a nagy útra. Gyönyörködöm bennük a terasz alól. Kandúrunk felerősödve a nyári szerlemből elterül a kellemes napsütésben. Szemeit résnyire csukva figyeli a lehulló levleket. Néha ásít egy nagyot és megnyugtató pillantást intéz felém. Mi is szívünkbe rejtettük a nyár minden emlékét, ízét. Néha mosoly suhán át arcomon egy-egy emlékképet felidézve. Szinte fülemben hallom szerelmes Adriám moraját. Sütötök sárgul a kertben, jelezve, "itt van itt van újra". Délután a temetőben sétálunk szüleim sírjához. Az ősz, a huncut, ide is belopózott. Színesre festi a megemlékezés köveit. Héja nász az avaron. Fakopács röppen el felettünk. Ékes, piros-fekete tollai megtorpanásra intenek. Csodáljuk, ahogy leszáll felettünk a lombos gyertyánra és kezelésbe veszi azt. Kopp-kopp, kopp,kopp.....Megáll a perc, az idő...hát ilyen ez az őszi temető. Induljunk hát...Kezdődjön...Nem bánom, rendben, de közben kérem a jó istent, hogy még egy pár ilyen hangulatú hétvégét engedjen meg nekünk.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése